Kupai László Levente (2006.05.29.) vagyok, kosárlabda játékos, második éve játszom a CBA Badajoz csapatának idegenlégiósaként Spanyolországban az EBA ligában. 3-as pozícióban, 14 éve kosárlabdázom.
Az egyik legfontosabb motiváció számomra a családi háttér. Olyan családba születtem, ahol a sport mindig is különleges helyet töltött be. Anyai nagypapám röplabdázott majd edző lett, anyukám versenyszerűen úszott, kézilabdázott. Apukám kosárlabdázik a mai napig is, edz és játszik az öregfiúk mezőnyben, időnként játékot vezet illetve kosárlabda tornákat szervez.
Egyszóval a család indított el és tart meg ezen a pályán, folyamatos támogatásával, segítségével.
4 évesen kezdtem el kosárlabdázni a Dunaharaszti MTK-ban. Ennek a klubnak, az itteni edzőimnek, elsősorban Tóth Viktornak és játékostársaimnak köszönhetem azt, hogy egy életre beleszerettem ebbe a csodálatos játékba, örökké hálás leszek nekik.
Amikor ezekben az időkben valaki megkérdezett, magabiztosan azt válaszoltam: "kosárlabdázó szeretnék lenni felnőtt koromban".
8 évesen a fővárosba költöztünk, a MAFC játékosa lettem.
6 évet játszottam itt, a játék stílusom alapjait is itt találtam meg.
Rengeteg szép emléket és rutint, tapasztalatot köszönhetek a MAFC csapatának és legfőképpen egyik edzőmnek Csányi Zoltánnak.
4 évig voltam a Budapest válogatott tagja, illetve a korosztályos válogatott csapat kerettagja is ekkor lettem.
U14es korosztályban a MAFC-cal bejutottunk az országos döntőbe, utolsó évben szerzett 29,5 pontos átlagomra nagyon büszke vagyok.
2021-ben igazoltam a Paksi Atomerőmű SE csapatához, ahol egy nagyon erős U16 csapat alakult ki az évek alatt Jan Pavlikkal az ország - szerintem - legjobb utánpótlás edzőjének vezetésével.
Odakerülésem évében már Országos Bajnoki döntőt játszottunk, ahol végül ezüstérmesek lettünk, de így is hatalmas teljesítmény volt amit elértünk.
Szezon teljesítményem: 23 PPG és 11 RBG.
Meghívót kaptam a magyar U16os korosztályos válogatottba is ahol a Szent István tornán a csapattal 3. helyezést értünk el es megszereztem az első 4 pontomat a nemzeti piros fehér zöld színekben. Felemelő érzés volt a hazámat képviselni a címeres mezben.
Ebben az évben még egy EYBL torna erejéig meghívtak az olasz Italian Prep Academy csapatához (IPA), ahol "Man of the match' díjat kaptam 23 pontos 14 lepattanós teljesítményemért.
A következő paksi idényben rendszeresen az NB1A-s csapattal edzhettem, és szezon végén végre pályára is léphettem a magyar első osztályban, ahol megdobtam életem első pontjait a felnőttek között az NB1-A-ban is.
U18-as szezonban is az Országos Döntőbe jutottunk, a "Player of the team" címet vihettem haza, a 18,5 pontos átlaggal ami a második legjobb teljesítmény volt az egész mezőnyben.
Ekkor már tudtam hogy a következő évemet már Spanyolországban fogom tölteni a CBA Academy csapatánál, hogy tovább fejlődhessek Carlos Cardenas és Alexey Carvalho kezei alatt a spanyol bajnokságban az EBA ligában.
Különösen sokat segített a fejlődésemben a nemzetközi porondra lépés. Nagyon fontos számomra, hogy a csapatban egy közösség vagyunk, hasonló motivációval, elhivatottsággal, akarattal, célokkal, jóllehet különböző a nyelvünk, a kultúránk és a múltunk. Egy olyan család, ahol mindenkinek megvan a szerepe, ahol mindenki egy irányba tolja a szekeret. Amikor valakinek rosszabb napja van, mellé állunk és támaszt adunk, motiváljuk, segítjük egymást, ezáltal a csapatot és magunkat is emelni tudjuk. Muszáj működnie a kémiának a csapaton belül, hogy a fókuszban mindig a játék legyen.
A kosárlabda számomra folyamatos dinamikát jelent. Fejlődést egyénileg, fejlődést a csapaton belül, a csapattal együtt. Felkészülést az ellenfélből és az edzői stratégia végrehajtását, egyéni és csapat szinten egyaránt.
Mindent megteszek azért, hogy az álmom valóra váljon. Tudom, hogy hosszú az út és messze van még a végcél, de felkészülten állok a további feladatok előtt. Szinte hihetetlen számomra, hogy ennyi év kemény munka, belefektetett energia és sok-sok lemondás után, ma már egy reális lehetőségként beszélhetek erről.
